J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

ZWORNIK Azt is tudják, hogy négy esztendeje Márffy - már hontalan - ajtódon kopogott. Vagyona meddő bányákban úszott el, Családi perek falták fel birtokét, le segitettél, s hogy jőtetted ne sértse önérzetét, főerdésszé tetted Minden birtokod minden erdejében. Oly hivatal, mely méltó egy nemeshez S ugy viseli, mint egyenlő veled. ZSIGMOND Értesz Zwornik a magasztaláshoz. De ne feledd, nincs nála jobb vadász Magyarországon - fejemet teszem rá! Ezért lett erdészem. Tudok arról is, Hogy van egy lánya - tizenőt évesen Még fiatalabb, semhogy megkivánjam - Mert Ízlésem egyre kényesebb -, De ugy láttam, két-három év alatt Ingerlő, érett szépséggé virul, És akkor... te értesz, hahaha! Kacagnom kell, ha arra gondolok, Hogy feleségem azt hitte, könnyei Birtak rá, hogy a nyiló bimbónak Hajlékot adjak. Amig a jő asszony Nem látott mást, csak a bánatot, S könnyeit hullatta a Márffyakért, Én észrevettem a drágakövet És lecsaptam rá. ZWORNIK De máig, uram, 2o