J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

és lelki gyötrelem" a roi-antikus melodrámák hőseinek végzete. Bukásukat szánalom kiséri, nem a tragédiák felemelő katarzisa. A Rudolf of Varosnay irodalomtörténeti jelentősége Mint szinmü, a Rudolf of Varosnay nem jobb és nem rosszabb a korabeli romantikus drámák átlagánál. A ma­gyar irodalomtörténet és szinháztörténet szempontjából azonban a darab dramaturgiai jelentőségét felülmúlja a magyarul érző angol iró témaválasztása, annak történel­mi, társadalmi hitelességű feldolgozása s a szándék, a­mellyel a reformok szellemében újjáéledő Magyarország lelkes dicséretével a távoli, ismeretlen magyar nép fe­lé akarta forditani honfitársai érdeklődését és rokon­szenvét. Az irodalmi légkör kedvező volt, a harmincas évek angol romantikája szivesen fordult az angol közön­ség száméra egzotikus, távoli környezet, az elnyomott és szabadságukért küzdő népek felé. Byron elesett Mis­solonghinál a görögök szabadságharcában, sir Henry Taylor Philip van Artevelde cimü darabjában 1834-ben a flandriai urak ellen támadó genti lázadást dolgozta föl, sir Noon Talfourd Ionjában két évvel később az antik világba helyezi a fiu szimbolikus történetét, aki a nép szabadságáért küzdve ledöfi apját, a tirannust. /Akár­csak Varosnay Rudolf!/ Az angol radikális szellemet szó­laltatta meg W. Jerold a The Rent Dayben /18?2/, amely­ben a földesúri zsarnokság alatt nyögő parasztok sorsát dramatizálta. A Rudolf of Varosnay magyar környezetében, magyar történelmi és társadalmi példájában felhangzó mo­tivumok összhangban voltak a kor engol politikai és iro­161

Next

/
Oldalképek
Tartalom