J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

tét. 1848 márciusában már a "szürke eminenciás" szerepét töltötte be az országgyűlési ellenzék mozgalmában is, mint egy gróf Zichy-Ferraris Emmánuelnek irt leve• «7 le igazolja. Lehet, hogy túlbecsülte a forradalom eseményeire gyakorolt befolyását, de jelentései, levelezése, feljegyzése kétségtelenül a "semleges megfigyelő" szerepét messze meghaladó aktivitásra mutatnak. Megbízását is kockáztatta azzal, hogy megkerülve a bécsi nagykövetet, magyarbarát szellemű elképzeléseit közvetlenül közölte Palmerstonnal. Igy még 1848. október 23-i levelével is arról akarta meggyőzni a külügyminisztert, hogy "a magyar országgyűlés alkotmányos, a radikálisok alig 36 szavazattal rendelkeznek 250-el szemben: a magyarok nem forradalmárok, hanem kényszerítve voltak a védekezésre." Blackwell jelentései, levelezése, feljegyzései csak a század végén, helyesebben a XX. század harmadik évtizedében váltak ismertté a magyar kutatók előtt. A szabadságharc elbukása lezárta Blackwell magyarországi misszióját, a magyarbarát politikai ügynök kényelmetlen figura lett a Habsburg-barát brit diplomácia sakktábláján, hiszen még 1850-ben is azzal tüntetett az osztrák abszolutizmus elnyomása alatt sínylődő Magyarország és száműzött magyar barátai mellett, hogy angolra fordította a Szózatot, és Hungarian National Song címen kiadta a londoni Metropolitan Magazine márciusi számában. Személyes pártfogója, Palmerston külügyminiszter végre 1856-ban Lübeckbe, majd Stettinbe főkonzulnak 7. "Ha nem lettem volna Pozsonyban /1848. március 15-én/, nem alakult volna meg a Battyhány-kormány - de legalább is nem olyan formában..." Levél Zichy-Ferraris Immánuelhez 1868. julius 15-én, MTA. Blackwell-hagyaték. 146