J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

1836-ban, illetve 1837-ben a londoni Athenaeumban Blackwell két tanulmánya jelent meg. Az első - A few Remarks on our Foreign Policy - a Hamburgtól Triesztig terpeszkedő németség hátában függetlenségéért küzdő Magyarországot Nagybritannia természetes potenciális szövetségesének nevezte, amellyel kivánatos lenne gazdasági kapcsolatokat kezdeményezni. A második - Acta of the Hungarian Diet - a magyar reformországgyülés liberális törekvéseit ismertette. A londoni Foreign Office a magyar nyelvben, az ország történelmi, közjogi, gazdasági intézményeiben jártas Blackwellt alkalmasnak találta arra, hogy 8 semleges megfigyelő posztjáról megbízható tájékoztatást nyújtson a magyar politikai élet alakulásáról. A bécsi brit nagykövet, sir Robert Gordon, majd lord Ponsonby megbizásából Pozsonyba került - feladata a magyar országgyűlés megfigyelése volt. 184?-tól 1849-ig, a szabadságharc kitöréséig tartózkodott Magyarországon mint a bécsi brit nagykövet politikai ügynöke. De a rajongó magyarbarát Blackwell nem elégedett meg ezzel a szereppel. Széchenyi Istvánhoz, Batthyány Lajoshoz és Kázmérhoz /Kossuth későbbi külügyminiszteréhez/, Szemere Bertalanhoz és a politikai élet más vezető alakjaihoz fűződő barátsága révén szoros kapcsolatba került a szabadságharcot megelőző évek irányító szellemi köreivel. Angliában Bentham utilitarista tanait szivta magába és Széchenyiben és követőiben olyan pártra talált, amely az ország újjáéledését a gazdasági függetlenség kivívásától várta. /A Rudolf of Varosnayban a briteket a "Nyugat magyarjainak", a magyarokat "a Kelet britjeinek" nevezte!/ Széchenyit elhalmozta terveivel: megnyitni a magyar mezőgazdasági kivitel útját a tengerentúlra, aminek érdekében társaságot alapítani a bécs-trieszti vasúthoz kapcsolódó pest-fiumei vasút építésére. Széchenyi lát144