J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)
Engem néznek azok a szemek Valami földöntúli fénnyel A halál éjjeléből. Remegek! E leboritott hulla nyirkos lehe Az ereimben kúszik, borzadok! Az éjszaka lágy arculatára Véres felhők vetik árnyékukat Baljós jelekkel. A szörnyű sebekből Felszakad a vér. Vért látok mindenütt, Véres a kut vize, vérben úsznak A kastély falai. Az égbolt Halálos sebektől fakó óriás lepel S rajt a vészthordó csillagok világa A bosszúálló sors üzenete. Be mi ez? Mi szörnyű hang zúg köröttem Iszonyt keltve megkínzott lelkemben? Ez atyám szelleme: utolsó kenet Nélkül halt meg és most büntetésül Apagyilkossággal vádol az égi ítélőszék előtt. Apagyilkos! Démonok szárnyán száll a szörnyű véd, Ez lángol a lapon a sors angyala Borzadó kezében, utolsó ítélet! S az ég csillagos boltja ujre Megszokott fényében ragyog föl, És a végtelen, szapora világ Vidám ünnepléssel fonja be Az ür birodalmait - mig a hold Meleg fényével boritj9 a tájat. Nincs, csak egy folt, egyetlen szégyenfolt Amely árnyat vet a szép világra. /Felveszi a kardo t/ 117
