Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

Jólvan, annak tehát kivivésére, hogy Pesten félesztendő múlva állandó magyar' Színjátszóknak örülhessünk egy pár tehetős Gavallérnak maga bátor fel­ajánlása, a' Várossal természetesen egyezőleg, és egyetértve, mostanában, söt a' mondott 10 esztendőre elég le­hetne, — ezt súgja egyvalaki—de hát azután megint ott legyünk, a' hol ma vagyunk?— O már nem ott vagyunk í tiz esztendős fa nem eseniete, olly gyö­kereket vert az, hogy századokig táplá­ló gyümölcsöket, és pihentető árnyékot ajánlhat 's adhat. Hlyen volt, lesz is min­den Játékszíni alkotmány, eleintén gyen­ge plánta, jövevény, úgy szólván ön­honjában ; de végre olly becses élőfává vált, hogy azt nem mondom temérdek költséggel hanem tán vérével is oltal­mazni kész volna tulajdonosa. És — engedj meg tiszta szívből imádott Ha­zám, bár mi kevés kedvezésedet mu­tattad is születésem óta hozzám nyel­veden és napodon kivűl ! — és ha tíz év'.

Next

/
Oldalképek
Tartalom