Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)
A' THEATRUM TZÉLJA ÉS HASZNA
Ezt veszedelmesnek tartják, és viszsza-éL hétnek véle, azt mondják a' Theatrum' ellenségei, és ennél fogva nem erkölts, hanem vétek' oskolája a' Játékszín. De illyen formán nem ezt az ítéletet Ieheté hozni az egész Históriáról? Ha ezt használni akarjuk elkerülhetetlenül tudnánk kell az eszközöketis, mellyek által valamelly fontos tzél munkába vétetett. Megkell mutatni az utat, mellyet tartott a' go. nosz szándékának végre - hajtására. Hány vétkes példát mutat maga a' Szent írás világossan lerajzolva minden ( környülállásaival, és azért mérészlié azt valaki megtámadni, mivel egyís , - másis azzal viszsza - él : ebben a' tzél az, hogy a* vétektől megintetvén, attól elidegenedjünk,. azt megutáltassa velünk. Miért nem vagyunk olly igazságosok a* Színjáték eránt, mint átaljában a' Históriák, eránt vagyunk? Ott tsak olvasunk; itt a' történet szemünk előtt megyén véghez, és annál hathatóssabb lehet az, utálságis. A* Színjáték felnyitja előttünk a' legmélyebb titkokat, mellyekről tsupán tsak a> J setétség tud valamit. Elkésérteti velünk a* gonosztévőt belső kablnétjába, felfedezi előttünk szívét, és azt látjuk, a' mit sem a' közönséges életben, sem a* Históriákban nem láthatunk. : - A'
