Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' THEATRUM TZÉLJA ÉS HASZNA

A* vétek többnyire elrejti titkos plánum át az, emberi társaság' szemei elől , és ragyogó Viru tus* lárvát vészen magára. De itt bennünket meg nem tsalhat; a* Játék* Fő - interesséje , a' hasznos expositio szenvedne , ha minden titkot ki nem tanulnánk. Itt látjuk a

J vétket az ő legtitkossabb rejtekeiben mezítelen, elhagyattatva minden tsiklándosságától, megfosztatva minden hiú - tsillámtól, íitogatván előttünk a' Pokolnak minden útálatosságát. Látjuk MariueHrt, ki a" Világ előtt igaz Bírónak , Fejedelme* szolgalatjában egyenes gondolkozásúnak tettzhetnék. De nem mutatjaémeg nékünk a' Színjáték, hogy miképpen veszi űzőbe titkon az ártatlanságot. a

1 Törvények Őrzésével - való Csúfondáros viszsza- élést, hogy Fejedelme

4 búja - kívánságának Szolgáljon. A* Poéta el nem kerülheti, hogy a* vétket a* maga illendő helyén elő ne hozza; ő néki úgy keïï az embert festeni, a' mint van, ha azt nem akarja, hogy a' dolog' Interesséje veszessen, és hogy a' Néző az ő ideális embereit, hidegen ne bámulja. Sőt valóságos formát igyekszik annak adni, levonja minden takaróját, melléje heJyhezteti a* Virtust, hogy enek igazi fényét, amannak pedig undokságát felfedezze. Ki láthat egy ßerendet a' nélkül, hogy