Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

Lesz ezen soraim ellen, tudom, elég zaj, de békével tűröm , mert bizonyos vagyok, eljön egykor az idő, melly szavaim igazságát teljes világosságba helyzendi. Bár ne legyen már igen is késő — ! Elő fognak ellenem hordatni számos példák; Miskolcz, Kassa 's a' t. — Későbbi egyesületek sikere is, mint a' tudós Társaság, a' Casino, a' Verseny; és hogy "csak még is megvagyunk" 's a' t. De Istenért ! mit nyom mind ez? Valyon a' Magyar soha ne emelkedjék a

3 középszerűségek 's alacsonyságok rutsági közül ki? 'S mindig olly intézeteket rakjon csak, mellyeket szinte semmi egyéb, mint a" véletlen vagy imádság tartogat fen? *S mindenütt és mindenben még ön hazájában 's maga erejével kiállított tárgyakban is örökön örökké secundaria rollát játszék - - - - a' Magyar ? x Szivem valóban többet óhajt, 's belátásom vajmi többet jövendöl ; csak ébredjen bennünk valahára fel a' lélek ! Nagyra vihetjük, csak magunkban keressük az erőt, 's mindenen fogunk diadalmaskodni. Fejedelmünk atyai, kormányunk szelíd, — 's igy tiszta szándékú becsületes fáradozásink díja bizonyos ; de ha azt gondoljuk, már sokat tettünk, ha --és mert néhány beduinkodó szintársaságunk tengődik, 's azok ideig óráig némi kis sikerrel — t. i. éppen annyival mint a' mennyi az életre szükséges, (!) mozoghatnak, 's mert némi egyéb