Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)
muH) ai I an szükséges egy Játékszín - felállításra; de azt hiszem sőt tudom, legtöbben, kik adakozhatnak reá, és szivesen adakoznának is, e' részben éppen igy gondolkoznak vagy éreznek mint én : hogy t. i. az ifjúság közötti jobb disciplina, vagy e' részbeni javított törvények alkotása 's kifejtése előtt Játékszint állítni, valóban időelőtti. Már fognak e az érintettek magok közt olly rendféket tartani, melly az ebéli törvény híját valamennyire kipótolná? Én nem hiszem 's korántsem azért, mintha nem volnék meggyőződve vagy legalább nem reményleném, hôgy minden irányon tul több köztök a' becsület-érző 's nemes lelkű, mint a' becstelen és selejtes; hanem azért, mert számok felette nagy, 's nincsenek ugy mint valami ezred tisztei , egy tiszthez és egy sorshoz szorítva, hanem szünetlen és csoportosan jőnek mennek; minek következésében, habár mennyi volna is köztök a' becsület massája, soha nem fejlődhetik még is köztök ki azon becsület - fentartási kar-szellem — esprit de Corps — mellynek léte annyit ér, ha többet nem, mint akármilly törvény ; de, mint mondám , csak olly testekben ébredhet az tartósb létre, mellyek nem felette nagyok, 's némileg szorosabb 's állandó bblag vannak constituai va. Itt tehát egyenesen csak a'javított törvény segíthet.