Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

kezeket, mellyek közt a* közönség sajátja 's java elolvad, hanem azokat de facto is békóba szorítják. Mindaddig tehát, mig e

v

részben tetemes biztossági javítások nem tétetnek, nem hihető, hogy illyféle 'Franklini *) egymásra-halmozások nagy sikert szüljenek ; ez pedig felette nagy kár, mert vajmi édes vigasztalás, ha nem tűnhetik is fel a' siker napja egyszerre, annak legalább egykori hajnal - hasadását némi hihetőséggel reméllhetni. Ezen kár pedig annál nagyobb, mert illy remény nemcsak puszta vigasztalás , 's erre vigyázzunk, hanem egyszersmind a* legnagyobb buzdító is; mert nincs semmi, a' mi inkább indítná az embereket áldozattételre, mint a' siker hihetősége ; ugy hogy; lenne csak 18 ezer forinti tőkénk jó bátorságban, valósággal nem kellene, habár csak 3-mal kamatozna is , 84 esztendő, annak 200 ezerig gyarapodására, hanem sokkal előbb összegyűlne; minthogy olly nagy buzdítói 's egyesitői varázs volna benne, s egyedül biztos léte miatt — '* im az egész titok / — hogy mindenki gördítne hozzá, mint egy bizonyos *") Szövetséges Amerikának egy városa most azon fundusbnl világíttatik, metlyet egykor Franklin e

1 e/.élra azon feltétel alatt áldozott, hogy csak bizonyos esztendők lefolyta után legyen szabad a

9 fitlyó kamatokhoz nyúlni, midőn t. i. elég nagyra felkamatolá a' mactőke már magát.