Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

alatt, hattal száxtul kamatot kamatra halmozva, 200,000-re szaporodnék, melly sommát, mint egy hathatós kezdetre szükségest, feltettünk. Ez a' legrosszabb esetben is megtörténhetnék, ha senki egy fillért sem adna is többé hozzá; vagy ha szorosb hitel által szinte 3-ra szállna is le a' kamati láb, legkésőbb 84 esztendő alatt állhatna fel szinház ; midőn most, t. i. mostani pénzbeli sy s témánk, vagy is inkább pénznélküli systemátlanságunknál fogva nincs ok, hogy az említett sommával 1000 esztendő alatt is álljon fel ; mert ugyan hol az e' részbeni bátorság? Csak ott, hol illyes dolgokban az eddig is vala, t. i. 'Sehol !

J A' mit nem vehetni kétségbe; mert ugyan hol a' bátorság? ott, hol illyes tőkék magva rendszerint nemcsak nem szokott nőni, hanem általányosaű véve leolvadoz, sőt néha egészen el is olvad? Hogy pedig illyes kőztünk sokszor megtörtént, annak megmutatására nem kell igen messze keresnünk példákat! — 'S ha már egyszer és többször megesett valami ; valyon mért ne történjék az megint? Bizonyosan utóbb és mindaddig fog történni, míg mind azon elavult és rugósságokut tökéletesen elvesztett provisiók helyibe, mellyek ma hasztalankodnak, nem állíttatlak ollyasok, mellyek fő czélaiknak megfelelnek — t. i. nemcsak ex principio kárhoztatják azon