Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

torságba helyezzék, val y on mikép fogják esz­közleni? A' feleleti teher rajtok fekszik; a' kam a ti láb törvényesen száztul hatra van el­határozva; a' Játékszín fentartására pedig fo­lyó^ kéltség kell 'sa't — *- ugyanfmit fog­nak tenni? Fekvő nemesi jószágra adni ki 's első helyre in tabui áltatni.? Ez, ítéletem sze­rint, nem elég biztosság; mert jóllehet kön­nyen nem veszhet el olly pénz, melly illy hy­pothekára állíttatik, azért nem kész, nem fo­lyó ; minek következésében a' szintársaság kön­nyen olly sorsra juthatna, mint az, kinek bi­zonyos ebédé ugyan van, de ahoz csak 14 nap múlva férhet. Halálra pedig csak nem lehet már bölcsőjében elitélni egy kezdendő Játékszint, a' mit néhány ugy nevezett 'Moro­sus* könnyen eszközölhetne. A' megbizottság­nak tehát valami várost vagy egyes polgárt kell megkérni "Vennék a' pénzt fei" — a' mi ennyi "A' nemtelent kellene megkérni arra, a' mit a' ne­mes nem nynjthat;" a' mi által itt, közbevető­leg az világlik ki, hogy azon osztálynak, melly­nek ex prmcipio legtöbb privilégiuma van t. i. ,a* nemesnek —e 1 részben legalább de facto a* lehető legkisebb privilégiuma van. A' váro­sok azonban csak 5 percentet adnak. De va­lyön a' megbizottság 6000 forint helyett 5000­ret elfogadhat e? Egy kezdő intézetnek ezer forint jövedelemmel kevésb, nagy tekintet! Azonban mit tegyen a' megbizottság? Azt hí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom