Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

szem, nem tehet egyebet, mint a* Játékszínnek nem csak biztos b fen áll hatása, de árinak valóságos léte miatt, ezer forint jövedelmet feláldozni 's ötezer forinttal elégedni be ; 's itt megint az sül ki., hogy tulajdonkép uzsora nincs és nem is lehet, 's azt hiába akarja elrendezni a' törvényemért ha az uzsora, ha valaki teszem 100,000 forintjáért esztendei 10,000-et vészen , a' mi által az adóst szorítja : ugy az is uzsora, ha valaki viszont 100,000 forintért csak ötezret vagy négyezret akar adni, a' mi által megint a' hitelező szoríttatik, — 's a' kamati lábat elrendező törvény semmi egyéb mint képtelenség, mert bármilly hangosan parancsol is, azért még sem ^engedelmeskedik senki, J

s a' legrosszabb esetben az egyik fél pénzt nem ad ki, a másik pedig fel nem vesz ;. a' mi egyébiránt a' mostani esetre nem egészen alkalmaztatható "Mert a' Játékszínnek habár kicsi de bizonyos jövedelmének lenni kell, melly a' fentartásnak ugy szólván nucleusát alkossa;" hihetőleg legbizonyosb jövedelmet pedig csak jó helyre adott tőke Ígérhet,-'s ekép azt minden esetre kamatra ki kell adni. Hanem tán azon kérdés támodhat más részrül: valyon valami városnak szabad e, vagy egyes polgár 100,000 pengő forintot fel is akar e venni ? Ez megint más szempont, *.'s ha nem találkoznék se város se polgár, ki fel akarná venni pénzünket, valyon nem lennénk e végre kénytelenek, azzal va-