Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

's ekép olly értelem, melly a' külön systemákon szünetlen javít, a' legvalódibb nemzeti kincs ! Azonban ha 200,000 pengő forintig találtatnának is elég ollyasok, kik készek lennének magokért 'kezeseket állítni

J ; valyon találtatnának e megint elég ollyasok is, kik viszont 'kezesek lennP akarnának ? 'S itt van a' nagyobb bökkenő ; mert hogy 200,000 pengő forintra elég aláírót találunk, azt még akarom hinni, midőn viszont nem hiszem, hogy olly nagy sommára igen könnyen elég jót - állót is nyerhetnénk, — a" mi nélkül az egész bizonytalan lábon áll. Már ebben mindnyájan — kik Játékszínre áldozni akarunk, bármilly tehetségünk legyen is — szerencsésen eljárandunk e : nagyon kétséges; mert illyes intézetek körül mint p. o. színházak, inkább azok szoktak heveskedni 's nagylelkűsködni legerősebben, kiknek semmiök vagy igen kevesök van, — 3

s iilyesek olly könnyen, kivált nálunk, kezeseket találni nem szoktak. De tegyük azt is fel — mert igy fogunk legbiztosabban megismerkedni minden gyökeres akadállyal -— hogy ez is rendben van, t. i. 200,00Q pengő aláírva, 's ollyasok által biztosítva, kiket tüstént exequálni is lehet. Összejő az egész társaság most, 's voksok többsége által kineveztetik egy Igazgató 's egy hét tagbul álló Megbizottság. Ezek kötelessége : mindenek előtt az egész tőke felét kamatra adni; ezt azonban hogy bá-