Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

ugy kelle«« intézni a' dolgot, hogy a' veszteség ne legyen nevezetes, ?

s a' tárgy ím tökélyre nem is, de legalább annyira fejlődjék ki, hogy némileg kellemes "s hasznos időtöltésben részesüljetek* Ezt elérni azonban felette bajos, ha hinni akarunk a

1 tapasztalásnak , melly e' részben a' Magyarnál szinte semmi egyebet nem mutat,

1 mint fel-fellobbanásokat 's elelpusztulásokat. Játékszini sikerre bizonyos rendezkedem, idomítás *s előkészület kell ; mert annak mestersége némileg elhatárzott elveken ál!, 's ha kűl nemzeteknek e* tárgybaní nehézségiket * mind azt vizsgáljuk, mikkel nekiek is küzdeniek kelle, míg sok év után, mai tökélyre birhaták játékszini ügyességüket és sikerüket, azt fogjuk találni, hogy bizony nálok is csak olly nyomorult állapotban volnának mind szinházak mind szinjátszők ma mint köztűnk , ha valami középpont, vagy inkább 'középponti gyámod előbb nem egyesíté vala az e' tárgykörűit! ugy szólván minden erejüket *s ügyességüket tetemesb áldozatok által ; '* csak kés óbbezen középponti fel-feláradozó erő "s ügyesség mindenüvé el-el nem lövedzett volna. Illy egyeztetők, mondhatni, kirekesztőleg fejedelmi udvarok valának ; *s mennyi áldozatot tettek azok "s tesznek is szüntelen a', tárgy jobb sikereztetése végett, mindenki előtt ismeretes, ki e' tárgyban csak néniikép is körültekintett. Már nekünk Magyaroknak illyféle gyámolokra lehet e állítni reményinket, kérdem ? 's midőn tanácsosbnak tartom minden e' részbeni fejtegetést elmellőzni, azt javaslom vagy hagyjunk fel az egész dologgal, vagy