Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

fiúi érzelmet nyilvánulni, hogy Önkénytelenül is azt bámultam, mint lehetj ily érzelmek mellett magyarul nem beszélni ? —Apáink bűne — szólt a báró — a múlt század korszellemétől hagyák maglikat elcsábitani, külföldi nevelők s gouvernantok képezték gyermekeiket, minden ferdeséget reánk vagyis belénk oltottak, beszéltünk minden európai divatos nyelvet, a m agunkétel felejtettük, de még sem volt annyi hatalmuk', hogy a nemzeti érzelmeket keblünkből kiirtsák, — igaz-e kedves nőm, gyermekem s drága barátom!? háromszoros lelkes „igaz" lŐn a válasz ! egy köny csillámlott szeraerabeen, s hogy eltitkoljam, poharat emeltem : „Áldja meg a magyarok Istene e háromszoros igaz-t!" Gyakori, csaknem mindennapos vendég voltam e kis körben, s mindannyiszor tanúja a fönnebb emiitett hazafias érzelmeknek , egykor a báró kérdi tőlem — nem volna-e szándokunk a jövő telet Kassán tölteni ? — igen szívesen válaszoltam, de a városi bérlők átengednék-e színházukat számunkra, hol eddig mindig német társulat működött ? — ha szándokuk van Kassára jönni, én kieszküzlendem a városi tanácsnál, a bérlő maga is örülni fog, ha ingyenkosztosaitól megszabadulhat ? A redout-terem, kávéház és vendéglő oly föltét alatt adatott bérbe, hogy a bérlő köteles volt a téli szakra színtársulatot is tartani, — az akkori bérlő V o 1

1 z igen becsületes ember és czukrász volt, ki a bártfai fürdőn is a vendéglőt, kávéházat és a színházat (mint Kassán) tartotta bérben. Közöltem e tervet társaimmal, s elfogadtatott ; — a báró megtette a lépéseket, s pár hét múlva biztosítva valánk a kassai színházról. Midőn családja körében ezt tudtomra adá, egyszersmind intendánsnak ajánlotta magát, ha elfogadnánk, én előre is biztositám társaim beleegyezésről, tudva azt, hogy ily honfi pártolása, s tanácsa mellett csak nyerhet intézetünk.—Úgy-e bár kedves nőm és gyermekem ! nem fogtok reám neheztelni, ha egy kis áldozattal járulok is pártfogoltjai m iránt? —bármint, és mennyit