Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

szivesen áldozhatsz .— volt a válasz — mert a mellett, hogy nemzetiségünknek áldozol — magadnak foglalkozást, szórakozást szerzesz ! —örömsugárzó arozozal ölelte meg nejét s gyermekét nyilatkozatukért, s velem kezet szorítva monda : ön pedig tudtára adhatja társainak a mit látott, és hallott ! Bevégeztük előadásainkat Kassán, siettünk Miskolczra a főispán beiktatására, a színház ez idő alatt páholyokkal láttatott el. Ami primadonnánk itt kijelenté, hogy osztozó tag kivan 161 lenni (mert borzasztó nagy jövedelemnek nézett eléje), ámbár mi. Kassán meglehetős jövedelmünk lévén, kialkudott havi fizetésén fölül egy jutalom-játékkal ajándékoztuk meg, e mostani óhajtását is teljesítve osztozó tagnak befogadtuk. Egy egész hetet töltöttünk el jövedelem nélkül, várva a beiktatási napot, az alispán rendelete szerint roppant készületek IM voltak, bandériumok alakitattak, egy nagy faépületet készítettek, hol a rendek s egybegyűlt vendégek megvendégcltcttek, azalatt két zenebanda fölváltva versenyzett egymással, mi szintén megkérettünk vocal négyes énekekre, estve kivilágított színházban előadás, künn a gyepen lófuttatás! nagyon természetes,hogy a ritkábban élvezhető mulatságra inkább tódul a közönség, kivált ha ingyen élvezheti azt, mint a színházba, mit többször is megláthat—

s így az is igen természetes, hogy a színház ez estve üres maradt,— másnap hasonló eset volt, mert akkor a nagy fabódé tánozteremmé alakíttatott, melyben reggelig járták a sokféle tánozok közt leginkább a csárdást, ezalatt eltelt a félhónap, számadás után kitűnt, hogy a vezértagoknak pótolni kellett a havi fizetéses tagok díját — ezt megtudván a primadonna, havifize-