Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
sodszor adok 12 öl fát, oly feltét alatt, hogy szalmára rakják a fát, fára a színészeket és az egész komédiát, s gyújtsák meg." Ily roppant áldozató ajánlatott csak nem lehetett mindjárt az ív élére beírni tehát meghajták magukat, s a legnagyobb csendben el is távoztak ; annyira meghatotta a választmányt c nagy áldozat, hogy szükségtelennek tartották több aláírást szerezni. A társasággal egyébiránt igen meg volt elégedve Pécs városának minden rendű lakója, valamint a társaság is viszont, én még most 40 év multával is szeretem vissza varázsolni emlékembe. Előadásaink végesztével s több búcsú lakomák után haza tértünk Fehérvárra, működtünk a mint lehetett, de a jövedelem apadt nem annyira a közönség, mint a bizalom, s a bizalom által megszokott rosz kezelés miatt. A rendező nagy alázatossága s mindenre kész szolgálata által kieszközölte — családja javára — neje számára a pénztárnokságot, maga számára az ellenőrségct, bizonyos havi fizetés mellett ; — igaz a megyei fő pénztárnok által a színházi pénztár s a jegyek kezelése jó eleve ki volt dolgozva, s a megye által helybe hagyva. Az egész kezelés ennyiből állott : A rendező adja ki a jegyeket a színházi pénztárnoknak, az számba vesszi a kiadott jegyeket, és a bejött pénzeket, meg írván e szerint a rapportot, a rendező átvisgálja, alá irja, s a pénzzel együtt a megyei főpénztárnok kezeibe szolgáltatja ; e szerint három hites személy szük-. ségeltetett e kidolgozott kezeléshez. —A rendező meg volt, pénztárnok lett a felesége ; a rendező kiadta a jegyeket feleségének, az ellenőr — ki ismét a rendező volt — számolt feleségével, az ellenőrt számoltatta a rendező, ez alá is irta a számodást, s be is vitte a fŐpénztárnokhoz, és ennek nem volt szüksége nagy vasas ládára, — hogy e kezelés kézzel fogható legyen le irok egy előadást, mely minden esetre megérdemli az elolvasást, mind az előadás mind a kezelés nagyszerűsége végett.—Az igazgatóság egész éven át, s így nyáron is fizette a tagokat, de nyáron, saison alatt meg szokott gyérülni a közönség, sokszor nem is volt hova