Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

küldeni vidékre a társaságot, javasoltuk az igazgatóságnak, hogy Mohán (savanyú viz forrás, Bajzáth György a társaság főgépészének birtoka) rendezzünk nagy katonai előadást : átlátván a terv nagyszerűségét, keosegtető is volt a kilátás nagy jövede111 delemre, helyben hagyatott, Bajzáth György magára vállalta a nagyszerű színhely létesítését, mondhatom, mégis felel feladatának, mióta élek, pedig megvénültem, oly ozélszerű színpadi arénát sohasem láttam, roppant élő fákból alkotva vagy 200 öl széli 2 les 400 öl hosszú, oly Ízléssel, perspectiv- s oldal-kijáratokkal, öröm volt csak körültekinteni is benne a színésznek, háttérben várfalak mozsárágyúkkal spékclvc. — Egy hó előtt már hirdették a nagy színlapok „GrófWaltron", nagy katonás-dráma elöadatását, a szomszéd megyékben szétküldcttek e lapok ; közeledett a nagy nap. Előtte való nap már a színhelyen tartattak a 113 próbák, egy zászlóalj lovasság a Nostiz chevaxixlepers-, egy zászlóalj Székesfehérvárt székelő Hiller magyar gyalogezredből, s a megye megannyi lovas hajdú- s pandúrjaival, én, mint volt huszár voltam az összes sereg főparancsnoka, az előadás előtt 114 nagy „wachtparadét" tartottam, melynek végeztével el„masiroztunk" (kérem, katonás magyarsággal beszélek), kezdődött az első felvonás, melynek végeztével — nem lévén függöny, tehát nem is bocsáthatták le, ismét bevonult a katonaság tábori zenével, szemlét tartottam, s így minden felvonás közt különféle hadmozgásokat tétettem seregemmel, — ez első próba után bivouakba telepedett a sereg, gondoskodva volt róluk, megvendégeltettek—nem mint II I. Napoleon tette, kolbászszal és pezsgővel, hanem volt bőven gulyás-hús, kenyér és a környék legjobb hegyibora. Jó kedvük is volt, szólt a tábori zene csaknem éjfélig, azután elnyugodtak, mert másnap reggel 8 órakor kezdtük a főpróbát, jelen voltak sokan az érdeklettek közöl, Nostiz lovas-ezredes több tisztjeivel, nemkülönben a Hiller gyalogságtól is ; az ezredes annyira meg volt vezényletemmel elégedve, azt 115 hívén valami quietált volt pajtása vagyok, de miután megvallám, hogy biz én csak huszár-őrmester voltam, erőnek erejével reá akart venni, álljak be ezredébe, azonnal őrmesterré tèsz, s pár