Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

kérdi minthogy a vörös nadrágban látta Szentpéteryt „was spielen sie heute ?" „Bandita !" felelt Szentpétery, — „Verfluchte rothé Hosen, macht verschiedene Metamorphosen ! — ja, ja," monda nagyot nevetve az őrnagy s távozott. Estve jelen volt az előadáson, s Szentpéteryt mindig megvendégelte ; nem akarom állítani épen hogy e szívességeket csupán a vörös nadrág idézte volna elő, de hogy nagy szerepet játszott már az igaz, a mi több azt a három forintot, mit e nadrágért Festen proportiójából levontak, nem csak törlesztette, de dús vacsorás kamatokat is szerzett számára. Kii én y i Dávid itt lett színész, később ó vállaltáéi tsr igazgatóságot, s ruhatárában több év múlva is lehetett látni bárha már kopottan, a hires vörös nadrágot Borzasztó hőség van s légváltozás ! a mult héten 27 foknyi melegről egy kis jégeső után 17-re szállott a hévmérő, tegnap déli 12 órakor 27 foknyi volt, egy óra múlva 30-ra ugrott, nem csoda hát ha én is ugrom egyet,—de ne kaczagjanak , nem gymnastikai ugrást értek , mert én már nagyon nyomorúságos ugrást tehetnék, hanem csak úgy gondolatban, s azt is nem magamtól , hanem kis unokám unszolására, mert miután nagyot kaczagott a vörös nadrágon, azt mondja : „búj ki már nagyapám abból a vörös nadrágból, s mondd el, miért lettél huszár ! ?" ilyenkor pedig a nagyapának engedelmeskednie kell, ha unokája bizalmát megnyerni akarja : tehát Miért lettem huszár? Miután annyi évet töltöttem a színháznál, és a színházi dolgok nem hogy .javultak volna, hanem inkább jobban közeledtek az enyészethez, gyakran tanakodtunk a czigányok tanyáján, mi lehet oka hogy anyagi jobblctre nem vergődhetünk ? S végre abban állapodánk meg, hogy semmi rendszeres igazga-