Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

játszotta azelőtt, ki halálos beteges állapotban alig döczögütt a színpadon; az ilyen egyént csak nem lehet továbbra is szerződtetni? ki is tették a szűrét, már két hét múlva ott sétálgatott Szilágyi Sándor a színház udvarán mint erőteljes fiatal ember, nem akarták elhinni hogy ö volt légyen az a göthös vén molnár, a kit személyesített. Tóth József pedig — miután Fánesy Lajos veszélyes betegsége miatt föl nem léphetett, — addig fölléptidíj mellett működött, s csak Fáncsy halála után szerződtetett újra. Lendvay-Latkóczynét azonban régi szolgálata s különben is kedves működése elismeréséül több előkelő színházlátogatók, aláírás útján fizetését biztosítván, megtartották. Szintúgy Bártané asszonyt is. Márczius hó is vége felé járt, még csak néhány napom volt, hogy a nemzeti színház tagja lehessek ! azután isten veled Szilágyi Pál, elmehetsz a merre tudsz, élj a hogy tudsz, vagy halj meg, ha nincs miből élned, vagy nincs módod más kenyérkereset után látnod; mert eddig a nyugdíjintézet tőkéje nem nőhette ki magát 20,0.00 forintig, még kétezer hiányzott;—búsultam, s búmban, magyarember szokása szerint, elmentem vacsorálni egy fogadóba, hogy éhségemet némileg csillapítsam, s búmat feledjem : magam ültem egy asztalnál, kerültem a társaságot, nehogy búbánatommal jókedvüket fogyaszszam; de a sors elölném lehet kitérni. Bucsánszky Alajos nyomdász lépett be, körültekint s mellém ül, szótlanságom feltűnt, kérdé, mi bajom? — másnak tán nem is mondottam volna el bánatom okát, de ő oly résztvevőleg faggatott, hogy elmondtam mindent, el még azt is, hogy most földönfutó lehetnék, ha lábaim bírnának , kérdé továbbá— miből fogok élni,és táplálkozni ezentúl? — ha másként nem lehet, egy taligát bérlek, s mint teherszállító a nemzeti színház mellett ütöm fel állomásomat. Kérdé továbbá, mennyi hiányzik a tőkéből ? — még 2000 forint. — „Edes Szilágyi barátom ! hozzon egy ivet, itt a kezem, én 1000 forintot irok alá, tán lesz más is, ki példámat követi, s így majd kikerül valahogy nyugdíja." Köny ragyo; it szememben, szólani nem tudtam, ke-