Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

zet szorítva váltunk cl. — Másnap ívet vittem hozzá, és ó az ezer forintot pengőben alá is irta. Leányom (Bulyovszkyné) Aradra vendégszereplésre volt meghíva, s kért, menjek el Csernovics Péterhez, — ki az aradi társaságnak főmecenása volt, — némely egyezkedési pontok kiegyenlitése végett. Csernovics Péter, ki engem még a régi korból ismert, tudakozódott állásunkról, jövŐnkről; —• elmondám neki is, mint Bucsánszkynak minden himczés nélkül a dolgot úgy a mint van. — Sok hiányzik-c még a 20,000-bői ? —Még csak egy.—Van íve? — átadtam —

s ő Bucsánszky neve után odairta az ezer forintot. Ez volt az utolsó napja márcziusnak, a 20,000 forint tőke megvolt, én még aznap beadtam folyamodványomat nyugdíjaztatásomért, mint a nemzeti színház valódi működő tagja, mert még aznap játszottam; s így a nyugdíj intézeti g-oknak tökéletesen elég volt téve. „Jegyzőkönyvi kivonat, a nemzeti színház nyugdíjintézeti kormányzó választmánya 1854. Május 15-é» tartott 11-ik üléséből. 120. Olvastatott Szilágyi Pál f. évi márczitis 30-án kelt folyamodványa, mely szerint negyvenhat évi színészi szolgálataiért, mely időszakból 30 évet mint dalszínész töltött el , magái nyugdíjaztatni kéri ; határoztatott : Folyamodó azt, hogy csakugyan 46 évig mint dalszínész, folytonos szolgálatokat lett. mind az o) b) alatti bizonyítványokkal, mind pedig kóxhtdomásilagazt is, hogy e nemzeti színháznak is megnyitása óta folytonosan tagja volt, igazolván; továbbá c) alatt bemutatott eredeti szerződési példánynyal azt is . hogy legnagyobb év,Hja 7G8 forint volt légyen, hitelesen hizonyitváii. a választmány üt az alapszabályolt 9, 11. 12 és M-dik §§-