Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
fájt a lelkem mint torziták el az alakot, melyet képzeletem teremtett — csak olykor jutott nekem ily szerep, ha másnak nem kellett, p. o. „Kean"-ben a súgó, „Veszedelmes nagynéné u-ben Bolz m an, „Utazás közös költségen" Brenike stb., ezek jobbjára Megyerinek voltak osztva, de miután 6 nem látott semmit e szerepekben, nekem kellett kivíni a közönség tapsait. *) Bartay az ő jó pajtásaiból alkotott egy komitét, ezek uralkodtak a szerep-osztásban, ök szemelték ki maguk száraárra a jó falatokat, a többinek meg kelletett elégedni a morzsalékkai, ebben még Bartay sem gátolhatta óket, mert fejére nőttek , és hogy észre ne vegyék,, hagyta őket a szerepekkel, magának a pénztárt tartotta. Mint minden kornak megvan a maga Istene, úgy az ily gazdálkodásnak is megvan eredménye. Bartay elkábult a sok jó jövedelemtől, meglehet nem volt akkora tárczája, hogy beleférhessen, csatornákról gondoskodott, melyeken a pénzlávát lecsapolhassa, nagy szállásokat tartott, különböző helyeken gazdagon butorozottat, csaknem minden nap nagy estélyekct adott, melyekre a te és tu pajtások hivatalosak voltak, valóságos kéj-és mámor-gyülekezeteTc voltak ezek, és ha a mámor tetőpontját érte, akkor a kártya forgandó szeszélye kezdé meg munkálkodását, tömött tározáján könnyitni, mi mindig is sikerült, egy-egy lecsapolás 4, 5, néha 800 frttal apasztván azt. És hogy az ily lakraározások szembe ne tűnjenek, különböző helyeken tartattak, és miután a két város ily helyiségeiből kifogytak, távol eső helyekre vonultak, így karácsontájban bérkocsikon indultak a Zugliget magányába, hogy háborítlanul élvezhessék az édes mérget, mely leginkább az igazgató tárczáján rágódott, s csak a viradat hozta őket haza bérkocsikon. Mint a gyermek napról napra növekszik, mint a fű napról napra magasabbra ereszti szárát, úgy az ily lakmározás is ma*) Az elősorolt szerepek s több miisok a t. közlőnek elismert remek alakitusai voltak. A száraz angolok, dőre szolgák személyesitése'ben, úgy az igazi humorban, mely komoly és me'gis megnevettet, senki sem multa őt fölül. S z e r k.