Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

Nagyot kaczagtam, mikor letettem a rendezőséget, s más lépett helyembe, azonnal ki volt tűzve nagy betűkkel az ajtóra: „Csak azoknak szabad az irodába beléprii, kiknek hivatalos dolguk van." * asszonyságnak, primadonnánknak nagy kegyébe jutottam rendezőségem kezdetén, több izben meghitt magához vacsorára, bár ritkán jelentem meg, de mindannyiszor megpezsgőztetett, egyszer sétára is meghitt, a váczi-utezán menve, megállott Medetz boltja-, a nagy pipakirakat előtt, s megkért, válaszszak ki egy szép pipát ízlésem szerint, mert ő nem ért hozzá — rgyanítottam mit akar — szép pipák, de ízlésemet egy sem bírja, — nem tetszik magának egy sem? nagyon sajnálom, pedig meg akartam lepni — megköszöntem szívességét még nem vagyok érdemes, majd idővel, ha kegyét megtarthatni szerencsém leend. így folytak dolgaink napról napra, gyakran a próbákon felfellobbaht heves természete, de mindannyiszor figyelmeztettem, ne koczkáztassa személyét hevessége által, arra való vagyok mint rendező, hogy minden akadályokat elhárítsak, szóljon nekem, s biztositom, minden óhaját teljesitendem, ha csak lehetséges. — És csak ily csinnyán vihettem véghez, hogy egy hónapi rendezőségem alatt senkit sem küldetett el a színháztól, s nem kellett panaszra mennie az igazgatóhoz. Hónap végével Bajzánál le akartam tenni rendezői hivatalomat, de ő kért, úgyszólva esengett vigyem tovább is, legalább addig míg ő le nem mond az igazgatásról, kénytelen voltam továbbra is megmaradni, osak azért, mert Bajzától bajos volt valamit megtagadni. Rendezőségem kezdetén kérdőre vont egyszer Bajza, miért nem jövök reggelenkint, vagy napközt is , ha valami baj , vagy zavar mutatkozik hozzá jelentés képen, mint a többi rendezők ? — Tudom hogy a tts. urnák minden órája sőt percze drága, miért lopjam el azokat oly dolgok miatt, miket magam is eligazíthatok? ha nagy baj lesz, jelenteni fogom, — megköszönte íigyelmemet, — és minthogy esténkint otthon naplómba beírtam a napi eseményeket, minden héten elvittem Bajzának , hogy legyen fogalma oly dolgokról, mikről eddig nem is álmodott, jóízűt