Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

kaczagott sokszor észrevételeimen, s Jxddogult Vörösmartynk buzdított naplóm folytatására. A t. cz. olvasó tán sokalja is, hogyannyit beszélek magamról ? ne csodálkozzék, mert az események személyemet úgy befonták, hogy nem menekülhettem, úgy vagyok vele mint a szakács, ki jóféle magyar gyomorhoz illő pecsenyét akar készíteni, a foghagymát — ha drasticus illatú is — nem nélkülözheti, azért bocsánatot kérek, ha többször is előfordulok, mert oly tárgyakról irok, hol személyem is eikerülhetlen tényező lévén, hibát követnék el történeti iratomban, ha magamat kizárnám, mert a jellemeket csak úgy rajzolhatom. *) Népszínmüveink eddig nem lévén, sok német izlésü parodia fertőzteté színpadunkat, és én, efféle paródiák legfőbb ellensége, kénytelen valék Szerdahelyi Józseffel a főbb szerepeket eljátszani, csak magam tudom mennyi megerőltetésembe került szakmámnak megfelelni, a közönség azt hitte elememben vagyok, megtapsolt, ki is hitt, holott szánnom kellett ízlését Utolsó ily féle parodia, mi színpadunkra került. „Földszint és első emelet" *) volt, roppant költségbe került színreho- 2(10 zatala, elő is adtuk nagy közönség előtt, engem vagy tízszer ki hittak, ámbár szerepem tévedésből jött birtokomba, mert Barth a Jánosnak volt szánva; Bajza másnap igen megdicsért játékomért, sokszor eh-Inevctte magát ha rám nézett, és szerencsének vallotta a vétséget, mely e szerepet kezeimbe játszotta, nagy jövedelmeket remélt, nemcsak Ő, de a részvény társulat is a darab többszöri előadatása után, de a sors könyvében másként volt megírva, az 1838-ki árvíz elvitte az első emeletet, s így 26i , többé színre nem is kerülhetett *} S épen ez autographia ad egységet az egésznek ; összetartó központot ; úgy hogy ennél bizonyosan hívebb s teljesebb színházi króni .rv nálunk nem igen jelent meg. S z e r k.