Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

Hagyjuk most az építkezést', a masinistára majd visszatérünk idővel Mi azalatt folytattuk Budán előadásainkat, de csak úgy, a hogy lehetett. Mert a koplalás roszul esik, kivált annak, ki gyakran jól szokott lakni ízletes falatokkal, azért is először Lend va y Márton utazott el vendégeskedni — akarám mondani vendégszerepelni, csakhamar utána Szerdahelyi József, Megyeri Károly, oda voltak három négy hónapig, néha féléven is túl, bebetekintettek hozzánk mint valami nagy urak a fogadóba, de nem lévén vélogatott étkeink se ebédre se vacsorára nem maradtak, ismét odább állottak, ezt látva Barth a János, azonnal követte példájokat, de már ezt megsokallotta Szentpéteri Zsigmond, ő is elindult Szegszárdra vendégnek, oda is volt majdnem egy hónapig, de miután e vendégség roszul és soványan ütött ki, mert ha volt, vagy ha hozott magával pénzt vagy tarisznyát, csak akkor ehetett, jött haza sietve, nehogy elköltse azon kölcsönpénzt is , mit nagy kamatra kaphatott azon hiszem fejében, hogy több százakat keres vele, inkább itthon koplalok, monda — nem kerül annyiba mint másutt, mert ott a tőkét kamatostul együtt elvendégeskedtem; nem is távozott többé, azon öntudat — bár mi nem tettünk szemrehányást egyiknek sem — mégis sértette, hogy jó kereset reményében adott igéretét megszegve távozott mint a többi, mi pedig alig tudtuk ennyire megcsonkítva beváltani hetenkint négyszeri előadásainkat. Szegény barátim ! tán ha nem vendégeskedtetek volna annyira, tán nem rontottátok volna meg gyomrotokat, lám mi vénebbek a hosszú koplalás után is még élünk, ámbár ti a túlvilágban ambrosiával vagy mivel éltek, szánakozva néztek le reánk most is ! Boldogult Simoncsics János ur télen-nyáron, jó rosz időben minden előadásra megjelent ó-budaí lakából, néha nappal is betekintett hozzánk tudakolódva szánandó sorsunk felől, meg is h itta egyszer egész társaságunkat magához ebédre, meg is jelentünk pontosan, szíves vendégszeretet fűszerezte azt kedves neje részérói is, hajlott az asztal a sok jó magyaros étkektől,