Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

itt kóstoltam meg először ama híres szt.-endrei szalma bort, azt bittern a legfinomabb aszúbor, be jól esett ! Sok nagy ebéden volt szerencsém jelen lehetni, de ily jól egy sem esett, nemcsak nekem, de többi társaim s társnőimnek is. Egy délelőtt betoppan hozzánk a színpadra Simoncsis János ur, és kért gyűlnénk össze a terembe mindnyájan, valami fontos közlenivalója volna, mi azonnal meg is történt, le is olvastuk vidám ábrázatáról, hogy jót fog közleni velünk, nem osalódtunk — ünnepélyesen helyet foglalva elmondá, hogy tts. F áy András táblabíró ur fölszólitására — ámbár ő ezt nem is akarja tudatni —az országgyűlési rendek önök feláldozó készségüket némileg megjutalmazni, szorongó helyzetükön némileg könnyitni, s további kitartásra buzditni akarván, hatszáz forintot szedtek össze számukra, én vagyok megbízva, hogy azt Önök közt kios/.szam, mint vélik önök eszközlendőnek a kiosztást ? — a legegyszerűbben, válaszoltuk , beteszszük üres cassánkba mint jövedelmet, havifizetéát osztunk belőle a mennyi telik, de előbb a napi költségekből eredt deficitet törlesztjük. — Helyesen, monda, magam is azon véleményben voltam ; — átadta a pénzt, mi elosztottuk, és épen jókor, mert házbér ideje volf. Végre bekövetkezett az 1837-ik évi húsvét napja, nzaz a budai várszínházi szerződésünk végnapja, de miután a pesti színház mint tervezve volt el nem készülhetett a fönnebb leirt akadályok miatt, s mi tétlenül heverni nem akarván, de megélhetésről is gondolkoztunk, az egész társaságot Székes-Fehérvárra átszállítottuk, — messzebbre nem akarván távozni, hogy folytonos összeköttetésben lehessünk a pesti színházi bizottmánynyal, melynek felszólítására azonnal kéznél lehessünk, csak Kántorné asszony vált el e rövid időre tőlünk, felkérve bennünket engednénk meg e nyarat a pesti színház megnyitásáig gyermeke s családi körében kinyugodhatni, mi bár sajnáltuk nélkülözni, — de ki oly buzgón túrt, és nélkülözött panasz nélkül — nem tagadhattuk meg szerény óhajtását; ő tehát tá-. vozott Debreczenbe, mi Fehérvárra.