Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

emlékirataiból is értesülünk, hogy hány társulat igyekezett tagjai sorába megnyerni korának ezt a leghíresebb és méltán legnépszerűbb énekes színésznőjét. Szigligeti Ede irja emlékezéseiben, hogy.mindig az a társulat számir tott legerősebbnek a drámában, ahová Kántorné szerződött. A példákat sorolhatnánk Megyeri Károly, Egressy Gábor vagy Lendvay Márton nevével is. Gyökeresen megváltozott a helyzet a Nemzeti Szinház megnyitásával. Egyrészt a szinészek igyekeztek a biztonságot nyújtó színházhoz szerződni, másrészt a szinház is igyekezett az ország legjobb és leghíresebb, legnépszerűbb színészeit szerződtetni. Magas színvonalú elo'adásokkal kellett ugyanis bizonyítani a magyar szinház szükségességét, s ugyanakkor versenyképessé kivánták tenni az immár negyedszázada Pesten működő, fejlett, gyakorlott és sokfelől támogatott német színházzal. A szinház első éveinek műsorát még,mindig a német romantikus szerzők darabjai töltötték ki. Elvétve találhatók csak.Kisfaludy Károly, Szigligeti Ede, Gaál József darabjai. A negyvenes évektől azonban sűrűsödtek a magyar szerzők a műsorban. A kimeríthetetlen Szigligeti mellett Czakó Zsigmond, Obernyik Károly, Jakab István, Váa ot Imre is feltűnt és a német romantikát lassan felváltották a francia vígjátékok. 1844-ben volt Erkel Ferenc első nemzeti operájának, a Hunyadi Lászlónak a bemutatója. Ezekben az években az akkor már európai hirü Liszt Ferenc is gyakori vendége volt a fővárosnak. Hangversenyt adott a Nemzeti Színházban is, a szinházalap javára. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a művészi élet Pest-Budára koncentrálódjék. Az idősödő Déryné helyét a pesti szinház operaszinpadán Schoedelné, majd Hollósy Kornélia foglalt a.el, de nem kevésbé voltak híresek a férfi partnerek sem.