Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

SZUPER KÁROLY SZINÉSZETI NAPLÓJA A Nemzeti Szinház megnyitásától a szabadságharcig terjedő több mint egy évtized, jelentős szakasza voit a magyar történelemnek. Az 1832-36-os országgyűlés vívmányai kulturális téren is kibontakoztak. Széchenyi reformjainak megvalósitására törekedett. Az irodalomban Vörösmarty, Arany, Kemény Zsigmond, Bajza József, Fáy András, Jósika Miklós és Petőfi Sándor működése irodalmunk klasszi kus korát jelentette. Eötvös József, Wesselényi Líiklós, Deák Ferenc társadalmi és kulturális reformjavaslataikkal járultak hozzá.a társadalom fejlődéséhez, haladó jellegű átalakulásához. Kölcsey Ferencnek az országgyűlésen,, 1834-ben elmondott beszéde a magyar játékszínről, nagymértékben segitette a magyar színházépítés régen vajúdó ügyét amely végre a nemzet és elsősorban Pest megye áldozatkész sége folytán megvalósult. A vándorszínészeinek az a nagy és hősi korszaka, amely a Rondella lebontásakor, 1815-ben kezdődött, tulajdonképpen a biztonságot és állandóságot jelentő Pesti Magyar /Nemzeti/ Szinház megnyitásával ért véget. A vándorszínészet nagy korszakában egy-egy társulat kiváló erőkkel rendelkezett és valóságosan is a magyar kultúra hordozói, szószólói, terjesztői voltak. Kántorná, Déryné, Lendvayné, Szathmáryné, Egressy Gábor, Megyeri Károly, Lendvay Márton Szentpétery Zsigmond és a színháztörténetben azóta is emlegetett sok-sok társuk országszerte megbecsülést szereztek a magyar színészetnek, vállalva a vándorélettel járó küzdelmeket és nehézségeket. Kolozsvár, Debrecen, Miskolc, Kassa, Székesfehérvár voltak a legismertebb és legnagyobb vidéki központok, ahonnan indultak és ahová visszatértek a vándor társulatok, egymással szinte versengve a legjobb erők, leghíresebb szinészek szerződtetésében. Déryné