Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

III. fejezet - 2. A "Fényes" korszak cirkuszi műsorai (1936-1943)

fel. Ez is varieté, de zsanérban másféle látványosságokat tartalmaz! Átgondolt, tervszerű műsorpolitika ez és azt bizonyitja, hogy a Fővárosi Nagycirkusz anyagi sikere alapos műsortervezésre épült. Fényes György 1942-ben, amikor a háborús események következtében nemzetközi artistamüsort nem tudott bemu­tatni, azt tervezte, hogy az 1934-es vigszinházi siker ( Cirkuszhercegn ő) mintájára szinészek felléptetésével re­vümüsort mutat be. Ezt a tervét interjú formájában az ar­tistalapban is propagálta. Az artista sajtó és a MAE ve­zetősége nagy lelkesedéssel vette Fényes uj ötletét, eszükbe sem jutott, hogy ezzel, az amúgy is utazási ne­hézségekkel bajlódó magyar artistákat egyetlen pesti mun­kahelyüktől fosztják meg. A cirkuszi artisták felháboro­dásuknak adták tanújelét, olvasva a szaksajtóban megje­lent tervet és nem rejtették véka alá véleményüket azzal kapcsolatosan. Fényes hátrálni kezdett és ugy módositotta tervét, hogy két műsort állit össze: egyet magyar artis­tákból délutáni előadásra, egyet pedig mint szinészrevüt estére. Az uj tervre az artistalap válasza gyors és igen kedvező volt. "örömmel állapitjuk meg, hogy ez a megoldás - adott viszonyok között - artistáinkra nézve a legelőnyösebb..., amely az artistákat egyenként is és összesen is hálára kötelezi." (15) Ismét nem gondoltak arra, hogy a délutáni artista előadás és az esti gála szinészmüsor nem kivánatos rang­béli párhuzamot von az artisták és a szinészek között a Fővárosi Nagycirkuszban, mely mégis csak artista munka­hely. Fényes jól tudta, hogy az artistalap véleménye nem az egész szakma álláspontja, sőt, ezért hallgatva az elé­gedetlenkedő artistákra, nem valósitotta meg ötletét. Bi­zonyos kis kockázatot vállalva, korábbi gyakorlatától el­térően, vadállat attrakciót hozatott Budapestre (Hagen­beck vegyes német vadállatszámát), iübben a műsorban sze­- 44 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom