Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

Előszó

ELŐSZÓ Május hetedtkén 75 éves lesz a Városligetben emelkedő cirkuszépület. Múltjának vizsgálatát a tudományos kutatás részéről talán ez is indokolttá teszi. Tegyük hozzá, hogy az FNC

X valójában egy nagy népszerűségnek örvendő, dolgozó tömegeket vonzó művészet állandó pesti otthona, reprezentativ bemutató helye. Fennállása óta sok, külföldön is jól ismert artista produkció bölcsője és olyan művelődéstörténeti objektum, mely szorosan hozzátartozik Fővárosunk szabálytalanul gyors felnövekedéséhez. Az artistamüvészet múltjának feltárása napjainkban is világszerte a kutatás peremén helyezkedik el. Ez a műfaj nem bővelkedik még hiteles, szinvonalas szakmunkákban, tanulmányokban. Bár Európa-és Amerika-szerte növekszik a cirkusz barátainak köre, mégis sokak szemében a cirkusz mellékes szórakozás, értéktelen időtöltés. Pedig az igazi cirkusz, mint művészet, szorosan hozzátartozik a XX. század emberének kialakuló világképéhez, különösen azzal, hogy a modern ember testi eszményeit fejezi ki: az emberi szépség és kecsesség, a bátorság és akaraterő diadalát, a derűs és örök emberi játékosságot. Az is igaz, hogy némely cirkuszi emberek munkájának lebecsülése sokszor indokolt a nézők részéről. Sehol sem találhatunk a művészetben annyi mesterembert, kontár félmüvészt»szerencselovagot, mint az artisták között, akik a műfaj hitelét napról napra kompromittálják. Fővárosi Nagycirkusz