Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

Előszó

A szocialista országok a maguk kereteiben elvégezték a cirkuszművészet felülvizsgálatát és polgárjogot adtak az igazi artistamüvészetnek. Állami státus és vállalat, intézményes artistanevelés biztositják a zavartalan művészeti folyamatosságot. Ez és sok más jel arra mutat, hogy a cirkusz is - mint bármely más művészeti ág - s társadalommal együtt megujul és megteremti a maga életének szükséges kereteit. Jelen munka - a Fővárosi Nagycirkusz múltjának bemutatása - a hazánkban meginduló cirkuszmüvészeti kutatást szolgálja. Valódi képet kiván rajzolni a pesti cirkuszi artistáik közel nyolc évtizedes tevékenységéről. Téves eszméket,a szakmában keringő legendákat kiván eloszlatni; fennmaradt tények, dokumentumok alapján megkisérli levonni a szükséges tanulságokat, összegyűjteni a tapasztalatokat. Hiteles adatokkal szolgál a cirkusz művészeinek, szakembereinek, barátainak. Mint minden első kisérlet nem tekinthető befejezettnek, igényli a szakemberek, a sajtó birálatát, segitségét, támogatását. A mü létrejöttében rendkivüli nehézségek adódtak. A Fővárosi Nagycirkusz műsorait, életét alig-alig jelzik sajtótudósitások a korábbi múltban; artistáink munkájáról csak elvétve készült tudományos cikk, tanulmány. A nehézségeket csökkentette a kutatás során tapasztalt őszinte és lelkes segitőkészség; artista és artista vezető, cirkuszbarát és könyvtáros mindenkor szÍvesen állt rendelkezésre, hivatali kötelességén tul is közreműködött. E tény azt mutatja, hogy a szakemberek és a közönség körében egyaránt él az igény a cirkuszmüfaj múltjának megismerésére. Külön köszönet illeti a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vezetőit és dolgozóit, a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályát, a Fővárosi Levéltárat, a Szinháztudományi Intézetet, irókat, művészeket és másokat. ~ 4 -