Cenner Mihály: Magyar színészportrék II. rész: Festmények, szobrok, domborművek a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 18., Budapest, 1966)

Bevezető

közvetlenül a szemünkkel. A hosszú uton, a szemből a karon át az ecsetig mi minden megy veszendőbei" (

Emilia Galotti, I. felv. 4. jel.) A beérkezett, elismert, gyakran jómódú színész számára a portré a polgársághoz való tartozás jele. Megrendeli a portrét és "beáll" a képbe, szalonruhában, gomblyukában kitüntetésével, a férfi méltóság vagy a női báj külső, látható és megfesthető jeleivel. A festő számára a szinész szinpadon, szerepben érdekes arc és alak és ez talán képzeletét is foglalkoztatja, de a megrendelés többnyire szalonruhát és polgári méltóságot ir elő. S igy a festő is kénytelen a színpad által felgyújtott képzeletét a szokványos polgári portréfestés keretei közé szoritani. Igy keletkeztek a merev, üres, jellegtelen és kifejezéstelen portrék, amelyek ráadásul csak részben hasonlítanak az ábrázolthoz, részben idealizáltak. Elszomorító, hogy milyen kevés a szerepes portré ebben a korban, holott a színészre ez lenne a jellemző, nem pedig a Ferenc József-rend lovagkeresztje, amelynek diszével, ehhez megfelelő ruhát és ábrázatot öltve, több színészünk készíttetett magáról képet. Kutatásunk során a legtöbb olajfestésü szinészportrét az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán találtuk, szám szerint 56—ot. Ezek részint a Nemzeti Szinház Emlékmúzeumából, részint az egykori Országos Szinészegyesülét gyűjteményéből származnak. Legtöbb darabja szerepelt egyik vagy másik színháztörténeti kiállításon is. Találtunk képeket, amelyek valaha az Ernst-gyüjteményhez tartoztak. Azonosításuk - amint azt már korábban megírtuk - sok esetben nehézségbe ütközött, különösen az Ernst-katalógus pontatlanságai miatt. Erre vonatkozó néhány kirívó példa: "Lendvay Károly mint Hamlet, Jakobey Károly olajfestménye" helyesen: Ifj. Lendvay Márton mint Rómeó. A helyesbítést a festmény alapján készült