Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)
Előszó: Színháztörténet és levéltár
iratanyaga már elvesztette kapcsolatát a mindennapi élettel. Belőlük alakult a Magyar Tudományos Akadémia szorgalmazására 1874--'ben az Országos Levéltár. A XIX. század derekán a mi irattáraink is rátértek a proveniencia elvének tiszteletben tartására és az aktákat un. alapszámmal látták el. A mai levéltárakat már a tudományos kutatás igénye hozta létre, a levéltár és az irattár között pedig csak az iratok kora tesz különbséget. Az irattárak levéltárba gyűjtése fontos feladat, rendezésük a levéltári tisztviselők legfontosabb munkája. A levéltárivá érett irattárakat nagyobb összefüggések szemmel tartásával helyezik el és rendezik. Az országos érdekű anyag, pl. a minisztériumok iratanyaga az Országos Levéltárba kerül, a fővárosi vonatkozásúak a Fővárosi Levéltárba stb. Ha a terjedelmes Fővárosi Levéltár semmi más anyagáról nem tudnánk, mint aminek az ismertető leltára alább következik, akkor is megfigyelhetjük, hogy más egységbe vannak beosztva pl. a főváros saját szinházaira vonatkozó iratok és ismét másba az életrajzi adatok összeállításához szükséges különféle anyakönyvek. Ha korábbi szinházi anyagról is esnék itt szó, láthatnánk, hogy levéltárunk alapvetően két nagy levéltárra oszlik: Buda és Pest városokéra és az 1873« évet megelőzően a szinháztörténésznek mind a két anyagban kell kutatnia. Az általános tudnivalók után ismét megkíséreljük konkrét példával bemutatni azt, hogy a levéltári anyag ismerete mennyire nélkülözhetetlen. - Saját koruk törvényeit és jogszokásait többnyire ismerik az emberek, ismerik az irók is. Ma azonban már senki sem tudja - hacsak a Törvénytárból, vagy a levéltári anyagból nem ismeri az 1851ben Magyarországra is érvényesített szinházi törvényt, a Theater Ordnungot -, hogy ezelőtt száz évvel milyen megkötései voltak a cenzúrának, amelyekhez az akkori Íróknak alkalmazkodni ok kellett. így Jókai Dózs a drámájában nem szerepelteti a ceglédi papo t, Mészáros Lőrincet, mert az osztrák törvény szerint katolikus pap alakja nem léphetett a szinpadra. - De, hogy hozzánk közelebb álló korról és témáról szóljunk, senki sem Írhatja meg hitelesen a munkásszinjátszás történetét, ha nem ismeri az egyesületi jogot, az egyesületek alakításának és hatósági felügyeletének szabályait, amelyek egyre nagyobb súllyal nehezedtek minden munkásegylet! szervezkedésre. Emlékiratok és még élő személyek tanúvallomásai szinezik, magyarázzák az eseményeket, de nem nyújthatnak általános érvényű képet, még kevésbé az egykorú sajtó, hiszen maga is ellenőrzés alatt állt. A kiadványnak éppen ezért legbecsesebb része az ezekre vonatkozó Egyesületek, érdekképviselete k cimszó alatt ismertetett anyag. Ort Jánosnak, e kötet összeállítójának bevezető és magyarázó sorai, tömör tárgyilagosságuknál fogva, nem szá- 6 -
