Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)

Előszó: Színháztörténet és levéltár

mithatnak a könnyű olvasmány "rangjára". Szoknunk kell a levéltári anyag viszonylagos szárazságához is. Jóllehet az itt ismertetett állagok a legkönnyebben kezelhető források közé tartoznak, hiszen magyar nyelven, kailigrafikusan, vagy éppen géppel irt akták tömegéből állnak, természetüknél fogva nem narrativ, nem feloldott anyagot nyújtanak. Használatuk megfelelő kortörténeti, szociológiai, esetleg szcenika-történeti tudást tételez fel. Hogy a hatósági egyesületi felügyeleti jog módosulásainak forrásértékét megbecsülhessük, tudnunk kell, hogy a munkásszinjátszás a művelődési egyesületek kereteben alakult ki Magyarországon. Tudnunk kell, milyen volt egy átlagos színház felszerelése a századfordulón, hogy megérthessük, milyen szinvonalat képviselt a fővárosi szinházak technikai berendezése. Ha azonban a levéltári anyag használata nem is könnyű, mert bizonyos alapfokú történeti tudást követel meg, mert kötve van a levéltári kutatótermekhez - iratokat mi nem kölcsönözhetünk ki, mint pl. könyveket vitán felül áll, hogy az archivális irat abszolút forrásértékű. Az egykorú irattermelő szervet merőben más meggondolások vezették, mint a történeti kutatót. Levéltári források nélkül ellenben mi könnyen eltévedhetünk szubjektiv feltételezéseink útvesztőiben. Ez a meggondolás vezette a Színháztudományi Intézetet, amikor Ort Jánosnak a szokott színháztörténeti kiadványoktól sok tekintetben eltérő dolgozatát kiadta, különösen hangsúlyozva a munkásszinjátszás történetének megirásához ily módon nyújtott segítségét. - 7 -