Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)

Előszó: Színháztörténet és levéltár

zeti Szinháza - iratanyagában a hetvenes-nyolcvanas évek kapitalizálódó fővárosának szinházi mozgalmait őrzi. Ma azonban már nincs semmi gyakorlati jelentőségük sem a szerzők leveleinek, akik darabjuk előadatásáért ostromolták az igazgatót, bármily nagy nevet viseltek is, sem az olyan feljegyzéseknek, nogy milyen kettős csigaszerkezet mozgatta a függönyt. Az épület lebontásának idején talán egyetlen példa sem érzékeltethetné jobban a hajdanvolt jelen múlttá fakulását, mint ez. Régen irattár és levéltár nem különültek el élesen. A XVIII. században alakult kormányhatóságok számára egyegy bekebelezett családi levéltár nem egyszer adott használható, élő anyagot, pl. gazdaságpolitikai ügyintézésekhez. A XVIII. század végén történtek az első kisérletek az irattárak rendezésére. II. József korában a hatósági és nagyobb családi levéltárakat tárgy szerint csoportosították. Egészen nagy levéltáraknál azonban ez nem volt célravezető, ui. a begyűjtött levéltári anyagot nem eredeti, szerves keretükben őrizték meg, hanem valamilyen államérdek szerint csoportosítva, széttagolva lajstromozták. Franciaországban a XIX. század elején ezt a "méthode par la matiére"-t tüzzel-vassal keresztülvitték. A kor levéltári egysége a kútf

ő és a benne foglaltató több téte

l volt. Azonban a XIX. század derekán éppen maguk a franciᣠvették észre, hogy a változó kor szemléletének már nem felel meg a több évtized előtti erőszakolt tárgyi beosztás és a "respect des fonds", a források tiszteletben tartásának elve alapján áttértek a levéltári állagok eredeti kereteinek megőrzésére. Duchátel francia belügyminiszter, aki 1841-ben érvényt szerzett a "respect des fonds" elvének, tudta, hogy mit cselekszik. Eredeti helyéről kiszakitva, egy ügyirat olykor értékét veszti, máskor azonban félre is vezetheti a kutatót. A MTA Kézirattárában egyik irodalomtörténeti személy hagyatékában található egy kémjelentés. Az irat a bécsi titkos levéltárból került, ismeretlen módon, az illető irodalomtörténész birtokába, A jelentésen keltezés nincs, csupán papirja és fogalmazása utal arra, hogy a XIX. század elején jött létre. Mivel azonban a bécsi titkos levéltári anyagot, a Privatbibliothek-ot csak a legkevesebb szinháztörténész forgatta eddig, senkinek sem tünt fel, hogy ez az irat is odatartozik, nem az 1790-es évekből ered, a Kelemen-féle színtársulatról közölteket tehát csak hallomásból vagy visszaemlékezésből jelenti, nem feltétlen hitelességű. Jóllehet itt nem a hibás levéltári rendezés, hanem egy levéltári anyag megcsonkítása, a levél önkényes kiemelése zavart meg közel száz éven át kutatókat, a források tiszteletben tartásának elvét a példa is alátámasztja. A XIX. század második felére a feudalizmus központi hatóságainak - Kancellária, Kamara, Helytartótanács stb. - 5 -