Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)
Rendőrségi játszási engedély, kabaréengedély, cenzúra
a főkapitány tilt be egy darabot, de határozatát szinházi részről megfellebbezik s a belügyminiszter egyes részek törlése után a további előadást engedélyezi. Emellett interpellációt találunk a közgyűlésen arról is, hogy a proletárdiktatúra szellemét terjesztik a szinházak és a cen25 zura szigorítását sürgetik. Máskor a törvényhatósági és állami szakigazgatási szervek együttműködését biztositó fővárosi közigazgatási bizottságban tették szóvá, hogy a főkapitány nem cáfolta meg egy lap cikkét, amely szerint a rendőrség cenzúra cipC mén beirt valamit egy szindarabba. * A jelenvolt főkapitány mindezt cáfolatra sem érdemes „viccnek" minősítette. Kitérő válaszából ill. hallgatásából a felszólaló törvényhatósági bizottsági taggal együtt mi sem tartjuk kizártnak, hogy a sok szabadjegy egyik-másik rendőrtanácsos pennáját ilyen alkotásra is elragadta. - Majd a vallás- és közoktatásügyi miniszter belenyúlását sürgetik a szinházi cenzúrába, de illetékesek közlése szerint a szinházi törvény meghozásával fogják a cenzúra kérdését elrendezni. Ez külön színháztörténeti kutatási téma. Legvégül megemlítendő, hogy arra is volt panasz: a betiltott, kifogásolt szindarabrészeket néhány nap multán újra csak előadták ugyanabban a színházban. Ellenőrzési feladatain tul, volt még egy külön feladata is a fővárosi rendőrségnek a színházakban. Amint az 1882. évi tüzrendészeti szabályzat előirta, hatásköre a szinházak ruhatári dijainak megállapítására is kiterjedt. Később a főváros ezt a hasznot is lefölözte és községi adózása körébe vonta. Az előbbiekben emiitettük a mulatókbeli stb. előadások engedélyezését. Időszaki fővárosi közigazgatási útmutatókban, jogszabálygyűjteményekben azt találjuk, hogy az előadások anyagát, terjedelmét, felügyeletét, a szinpadi berendezést, és a szereplők nyilvántartását külön főkapi27 tányi rendeletek is szabályozták." A mulatókban eseten- 45 -