Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

V. Molnár elméleti munkássága

MOLNÁR ELMÉLETI MUNKÁSSÁGA Fővárosi,tehát a sajtó szeme előtt kifejtett rendezői munkásságában Molnár elsősorban a külső rendezés mesterekónt mutatkozott meg. A jól mozgatott tömegek, ügyes harci vagy táncjelenetek, hatásos - bár az idő tájt még szokatlan - "hangul

at

"-világitás,pontosan betanitott diszletezők: ezek tűntek fel a figyelmes szemlélőnek.És mindezt nem becsülték nagyon sokra. Molnár inkább rossz gazda, mint jó szinbázi szakember, inkább bolondos ötleteket buzgón megvalósító ügyelő,mint gondolkodó művészként volt ismeretes. Kassai Vidor irta róla, hogy "mikor is olvasott ait vagy tanult volna, ha mindig cselekedett?"-^* 1875-ig elmélyültebb irodalmi munkája valóban nem jelent meg, energiáját elsősorban a szinigazgatás és a rendezés kötötte le. De már ebben az időben betéve tudta Egressy elméleti munkáit és párizsi útjában nemcsak Egressy huszonegy év előtti párizsi utazásának ténye és szinészi tapasztalatai, hanem azok a kifogások is befolyásolták, amiket a hazai rendezéssel kapcsolatban Egressy hangoztatott. A Budai Népszinház idejében, vagy mint nemzeti szinbázi főrendező, természetesen a pontos és szines rendezői munka ellátását tartotta legfőbb feladatának. Mint láttuk, ezen a téren elsősorban az osztályhagyományként konzervatív köznemesi szemlélettel került szembe. Ehhez csatlakozott, sajnos, Szigligeti is. Az igazgatóval való szembekerülés késztette Molnárt arra, hogy 1875 tavaszán megváljon a Nemz étitől. Első nagyobb rendezéselméleti tanulmánya, A szinpad és titkai

, saját álláspontjának kifejtése. ^*