Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

IV. A nagy rendező (1863-1875)

(segitő) sereg előrohanása a' legnagyobb hatású tökélyei és a roppant mély benyomásu drámai zenével mely ez uj operában nagy erővel és kitűnő compositióval culminai, - kulik sőleg is imponáljon; a 7— égből lene rántsa a nézőséget." A Pesti Naplóban Ábrányi Kornél kritikája zeneileg magas színvonalon mozog ugyan, de a rendezéssel nem foglalkozik. Legszínvonalasabb ezt illetőleg a Pester Lloyd recenziója: "Az előadás minden tekintetben sikerült volt. A legtöbb szereplőt lelkesítette a kapott feladat és többet nyújtott, mint amit vártunk. Meg kell még emlékeznünk (a zenei részekről már nyilatkozott!) a siker egy csendes, de hatalmas faktoráról: a rendezésről. Történetileg hü, részben az Árvay és Tsa cégtől készített igen fényes kosztümökben láttunk magyar vitézeket, láttuk a szerb népet, és keleti pompában, meseszerű megvilágításban a háremet,csillogó leplekben táncoló o dali szkjaival. Ezeknek a nagyszerűségeknek az elővarázsolásánál mindenütt meglátszott az avatott kéz. Molnár

, mint rendező, ismét nagy érdemeket szerzett. Lehmann diszletei, az első felvonásban Szendrő vára, a másodikban a fejedelmi palota,pompás lépcsőfeljáróival, Ízlésesek és tetszetősök voltak." A par excellence maradibb Fővárosi Lapok szerint "a kiállítás ...pompás volt, egész a túlzásig

", de a jól mozgó tömegek, a szép díszletek az ő tetszését is megnyerték. "A világítással szintén bőven bántak, néha még fölöslegesen is, mert pl. arra semmi szükség sincs, hogy a sátorban a szerelmes szultán és Mara alakját lilaszinbe árasszák." "Máskülönben Molnár György, ki az operát rendezte, megérdemlő e sok látványért a gyakori kihívást." A Vasárnapi Újság annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a dalmű annyira szerep- és kiállítás-lgényes, bogy vidéki szinpad nem fogja tudni előadni. A társadalmi visszhangra, szokás szerint, a vicclapok mutattak rá legjobban. Jókai a Kakas Mártonban a református köznemes puritanizmusával botránkozott meg az "üvegből csinált fügefalevelekben" táncoló háremhölgyeken (mintha csak nem ő irt volna regényeiben fátylakban csóbtáncot lejtő bájos odaliszkokról rőfszámra!) és a Murád szultánt