Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

IV. A nagy rendező (1863-1875)

'legalább nem rontott": mindez bizonyára szintén Molnár érdeme volt, erről azonban az egykorú kritika még nem vett 80 tudomást. * A Téli reg

e előadása minden tekintetben Molnár rendezői rátermettsége mellett bizonyított. Egy, csak kilenc évvel korábban, elismerten kitűnő erőkkel előadott darabot alkalmazott színre, túlnyomórészt fiatal kezdőkkel. Dicséretére válik, hogy közülük ketten a saját gárdájából, a Budai Népszínházból kerültek át a Nemzeti színpadára: Jászai Mari és Vizváry Gyula. 1874 tavaszén bízták rá Erkel Ferenc legújabb operájának, a Brankovics Györgyn

ek a rendezését. - A dalmű fogadtatása a Mester iránt érzett minden köteles tisztelet mellett sem volt egyhangúan lelkes. A zenei momentumokról itt mit sem szólva - ez a zenetudósok feladata -, a témaválasztás hálátlanságára szeretnénk rámutatni. Erkel első operáiban, a Bátor! Máriáb

an, a Hunyady Lászlób

an és a Bánk bánb

an rendkívül népszerű történeteket dolgozott fel zeneileg,A magyar közönség többé-kevésbé ugy fogadta őket, mint az athéni polgár a klasszikus görög tragédiát: nemzeti mitológiájához tartoztak. (A Bátori Márián

ak nem volt ugyan történeti alapja, de közel fél évszázada a hazai műsor legnépszerűbb tragédiája; a Dugonics - Moór Anna-féle szinmü bemutatója 1794-ben volt és azóta megszakítás nélkül adták.)

81, A maga idejében hasonló népszerűségnek örvendett Obernyik Brankovics György c. tragédiája is. A mű befejezése előtt váratlanul elhunyt szerző helyett Egressy irta meg az utolsó jeleneteket. A nemzetközi tragédiairodalomnak nem különösebb dísze, de szinszerü alkotás volt és az elnyomatás korában, amikor a szerbség ugyanúgy szenvedett az osztrák terrortól, mint a magyarok, sok lelkes estén játszották. Egressynek egyik legjobb szerepe volt; 1866. jul. 30-án ebben lelte halálát.

2, 1874-re, hét évvel a kiegyezés után, a viszony a magyarok ós a dél-magyar or szá-