Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

IV. A nagy rendező (1863-1875)

rudat (Ívfény) hozott izzásba,a annak a fényét bocsátotta át Molnár Illa - egyes nézők szerint kék - üvegen. Az egyenletes, nyugodt fény mellett szerepelt a görögtűz Is.) "erős zene a Zenekarban és mind a' két oldalon tüzfények és villany végig", olvassuk a befejező jelenetnél. A rendezőpéldány utolsó lapjain* "(

Hagy apotheozis) diszlet csopor tozat Budapest 1874. marc. 11~" A rendezőpéldány legutolsó, üres lapján számításokat találunk: "400 aor marad ki, 195 oldal van, 14 sort véve egy oldalra Mol Moin Molnár 7 órától tart, 2350 sor marad még ha gyorsan baladunk az előadással lejön 195 oldalból 28 oldal és 8 sor marad 167 oldal. még ebhez a' tánczok Molnár"

79

' A hevenyészett feljegyzések a mellett tanúskodnak, hogy a főrendező valóban gondosan számolt minden lehetőséggel és igénnyel. Sikere nem is maradt el. A sajtó elismeréssel fogadta a produkciót. Kifogás csak a nyiróünnep szatlrtánca ellen merült fel*, groteszk figuráival "nagyon is modem"-nek minősítették. Az elutasító véleményben öntudatlanul is közrejátszhatott Az ördög pllulálnak táncegyüttese: ez a profán visszaemlékezés mintegy lealacso- 73 - 195 t í 14 780 195 2750 400 lejön Molnár Molnár