Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

IV. A nagy rendező (1863-1875)

kapunyitásig, amikor is a nagyobb rendezői lehetőségek reményében átment Rákosi Jenőhöz főrendezőnek, 1873 őszén mint rendező mutatkozott be a Nemzeti Szinház összetételében és igényeiben a Budai Népszínház publikumától némileg különböző közönsége előtt. (Első szerződtetése idején, Orczy Bódog szerencsésnek aligha mondható igazgatása alatt, csak mint drámai hős működött.) Nem mindennapi feladattal bizták meg: a III. Richárdot rendezte, az uj, 3 ambus okban megszólaló Szigligeti-féle fordításban. Jóllehet, mint látni fogjuk, rendezőpéldánya megcsonkítva maradt csak ránk, egy mintaszerű ismertetés őrzi munkájának emlékét. Hint színikritika, a százhetven éves magyar színháztörténet egyik legjobb alkotása. Kiterjeszkedik a színpad oly összetett művészetének minden tényezőjére, látókörének szélességével nemcsak a korabeli dramaturgs zinb ir ál óknak, hanem a műfaj hazai összeségének példát mutatva. "Az igazgatóság csattanósan akarta bebizonyítani,hogy a dráma igényt tarthat élénk támogatására, amint ezt a nemzeti szinház alapítása óta országgyűlések, enquetek, közvélemény egyformán megkívánták. E 'programm-előadás* legyen szabad igy neveznünk - minden fényt és pompát ösz— szefoglalt, melylyel III. Richárd

ot nálunk szinre bozni lehet, s az igazgatóság a közönség érdeklődésében nem is csalatkozott. ... A mit vártunk, azt meg is kaptuk az este. Vártunk fényes kiállitást^ kitűnő rendezést, és szorgalmas, iparkodásra mutató előadást. - Ennél többet - ismerve a feladat nagyságát s tragikai erőinket - nem várhattunk. Mindenekelőtt a kiállításról kell kiváló elismeréssel szólnunk. A Tower-diszlet Richárdnak harezba induló hadaival, a szellemjelenet és a végcsata a rendezői phantasiának legszebb alkotásai közé tartoznak. A Tower-diszletének regényes csoportozatjában az a kitűnő gondolat, hogy a hadakat fényes pénczélokban kétfelé vezeti be, mi a végtelen özönlés vakitó benyomását teszij a szellemjelenetben az árnyak festői csoportosulása s felbukása (értsd: felbukkanása. Mályuszné) a rendes szinpadi felhőzetünktől eltérő ködös föllegekből; végre a csatának fokozatos s megdöbben-