Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

IV. A nagy rendező (1863-1875)

káprázik. Az a baj, bogy nagyon is sokat kapunk egyszerre, s az erdő sűrűségétől nem birjuk megkülönböztetni az egyes fákat. Ki győzné elsorolni mindazon átváltozásokat, melyek itt egymást érik. a képletek, csoportok, tánczok, s bohó ötletek halmazát. Alig tudjuk elgondolni azt is, hogy a népszínház szertárában hol jut ennyi hely tarka jelmez, készlet, és gép megőrzésére? A szöveget Lolorce, Anicet—

Bourgeois és Laurent Írták. Ennyi badar bohóság nem is juthatott volna eszébe egynek. Forditá - még pedig ügyesen - Tamay Pál. A zenét Offenbach, Groot, Cheri es Amadé Artúr szerzek. De mese és zene mellékesek valának e látványok mellett.Itt a szinpadi festő és gépész ügyessége dönt; s mindenek előtt meg kell dicsérnünk Vogelt

. aki valóban szép és nagy diszitvényeket festett, és a párisi Banquer Sándort

, ki a tömérdek gépet igen ügyesen csinálta^és alkalmazta. Továbbá el kell ismernünk, hogy Perrei a tanczokat élénken és jól betanitá, Molnár György pedig kitűnő jelét adta rendezői képességének, midőn kis színpadján ily nagy csoportokat, annyi ügyességgel forgatott

f s a meglepetéseket igazán egymásra halmozta.A szem egy pillanatra sem fordulhat el a színpadtól a nélkül, hogy valamit el ne veszítsen e 'monstre quodlib

et »-bol. Ha mindent le akarnánk irni, a legkülönbözőbb gépek, tánczok, bohóságok, jelmezek (csak jelmez ezer van) es furcsánál furcsább látványok egész hosszú lajstromát kellene közölnünk. A pilulák valóban csodákat tesznek. Csak akarni kell, s minden megtörténik, emberből pulyka lesz, sziklából lugas, az útmutató fa jobbra balra forgatja karjait s ellövi a fegyvert; az erkély elválik,meg visszatér a házhoz, sat. sat. Ki tudná előszámlálni e tüno, forgó, növekvő gyertyákat, székeket, asztalokat, a süllyesztők meglepő munkáit, a festett állatok mozgásait, a légberepült vaggont, felfordult kórházat, szétszakadt meg összeállított embert •• • Annyira belezavarodunk a gépekbe , hogy végre egy csodás testhajlékonyságu kis Petropolist, és egy ügyesen betanított eleven uszkárt is gépnek gondolunk."72. Nemcsak a sajtó, nemcsak az igazgató, aki emlékirataiban hosszú lapokat szentelt Az ördög pilulái-nak, hanem az egyik szereplő is hátrahagyta számunkra a maga kópét a kor nagy színházi eseményéről. A nyugati mintára,testükön elül-hátul plakáttal beakasztott és az utcákon fel-alá sétáltatott "eleven reklámoktól" kezdve a próbákig, ahol