Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)
II. Rendező - Győrtől Párizsig (1856-1862)
"valódi" (fakeretre feszitett, festett vásson) bekor tette a kulisszákra festett növényzetet "természetesebbé*** 1 görögtűz és a likopódiumpor mellett Molnár már élt az erősen megvilágított háttér, a fényt bebocsátó ablak, a hangulatfestő kísérőzene eszközével* Igazgatóságának első Idejében nem volt karmestere: "Kéler Béla - karmester a* Mazuchettí ezrednél - ki akkor ezredével Debreczenben volt" látta el a zenei irányítást, sőt "egy nyitányt" is "szerzett Csokonai dalaiból, mely Csokonav nyitány czimet kapott "*** Pécsett azonban már saját karmestere volt, Laczkó* A méltó szinrehozatal, amiről Bgressynek irt, a fényes hanghatások mellett még azt is jelentette, hogy az eredeti darabokat "a'hol csak lehet díszítések - nagy menetek - pompás kiállításokkal", "nagy és különös figyelemmel" adatta. A vidéki színészet reformálásának eszméjét szolgálták a vidéki színhazak nyugdíjintézetének javára rendezett előadásai* Debreceni idejéről Írja: "Rendeztem egy előadást a' vidéki színészet tervben levő nyugdijára, melyre 100 pftot Csanak fűszerkereskedőtől kaptam* ...ez a* második jutalomjáték volt a' vidéki nyugdíjra, melyet egyedül én kezdek meg, de senki sem segít benne, nem folytatja más (hol) városban* • • •mindegy - ha egykissé sikerül - én nyugdíjazni fogom társulatomat". Pécsett is tervezett bált a nyugdíjintézet javára. A szinésznevelésről ugy vélekedett, hogy iskolában már gyermekkortól kellene a szini pályára képezni arra alkalmas fiatalokat. Mivel ezt nem tartotta lehetségesnek holott Oroszországban régen bevezetett gyakorlat volt -, minden az igazgatóktól függ, mondotta* "Szükséges lenne minden Igazgatónak behozni azt, hogy a' színész éppen ugy, mist az iskolás gyermek be legyen fogva szüntelen, a*ki bírni fogja, és tűrni, elfogadni ezen (m) iskoláztatást, az előbb utóbb haszonvehetővé növi ki magát.••"
