Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

V. Molnár elméleti munkássága

Jaiu volt és derüre-borura fényképeztette magát kosztümösen, megirt a, hogy nem hive a műteremben felvett jelmezes 102 képeknek. Egész jeleneteket kellene felvennil * Eddig a rendező Molnárból csak azt mutattuk be, ami külsőséges és feltűnő; a színháztörténetÍrás emlékezetében ma is élő és elitélt - bár egy csöppet sem megvetendő vizuális és szervező készségre vall, a továbbiakban a belső rendezéssel kapcsolatos megjegyzésekről lesz szó. A mindenkori együtteseket tartva szem előtt, ugy gondolta, hogy meghatározott szerepkörökben kell a tagoknak mozogniok. Nem volt hive a szereptipusok összemosódásának: a naiva mindig naiva, a hősnő mindig hősnő, a bonviván mindig csak bonviván legyen, jegyezte meg. Ma az ilyen merev beskatulyázást a művészi fejlődés akadályának tartjuk. Ez is a helytálló. Nagy együtteseknél, mint amilyen a Nemzetié volt, már ezelőtt nyolcvan-kilenc ven évvel sem kellett a több százéves szabályhoz ragaszkodni.Ne felejtsük azonban el, hogy Molnár élete java részét vidéki társulatokkal töltötte, ahol elég nehézségbe került egy bizonyos tipus alakításának fogásaira megtanítani a színészeket és ogy dó, gyakorlott Othello főnyeremény volt, akit valóban kár vígjátékok kedélyes apaszerepeire pazarolni. Abban, hogy a Nemzetinél uralkodó szabadabb szellemet elitélte, nem volt igaza. Valójában sohasem tudott a Nemzeti méreteiben gondolkodni, mint ahogyan tudott a nála, mint rendező, sokkal kevésbé tehetséges Szigligeti, vagy később a 10-5 nagy rivális, Paulay. **• A színpadot csatatérhez hasonlította és azt vallotta, hogy "a színpadon az előadásoknak - csaták - és ezekkel járó minden művészeti akcziónak csak egy generálissá lehet... Ez a generális a főrendező.. ."ő van hivatva a műsor és a színre alkalmazások felől dönteni, noha mindez igazgatóval, tagokkal természetesen megbeszélésre kerül. E.Kovács Gyulának kifejtette, hogy az augusztusi és szeptemberi előadásokra júliusban kell felkészülni, de ugyanekkor