Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)
V. Molnár elméleti munkássága
reklámot. Erre bőven akadt példája a régi színigazgatók között. A nagyhangú színlapok, cifrán megfogalmazott Ígéreteikkel, már a hazai játékszin őskorában ismeretesek voltak, néhai való jó Eugen Busch, Kelemen László ék német principálisa is bőven élt effélével. A XIX. század második felében máéképpen volt szokás reklámot csinálni. Korábbi fejezetekben már esett szó róla, hogy a maga módján Molnár hírhedett volt szokatlan reklámfogásairól, a sajtó ki is szerkesztette miatta. Holott itt is csak nyugati. - hasznosnak talált - példák után indult. Tapasztalataival nem fukarkodott. Amikor E. Kovács Gyula 1885-ban művezető lett Kolozsvárott, baráti levélben magyarázta el neki, hogyan kell egy-egy darab iránt fokozatosan felébreszteni az érdeklődést, "...tisztességes reklámot kell csapni... figyelmet, kíváncsiságot fölkelteni, nem egyszerre ajtóstul rohanni neki és mindent egy fogásra kitálalni, - csak vékony adagokban, aztán mindig vastagabban, hogy necsak a rendes színházi közönség, de még az utolsó szegény és házából ki nem mozduló vén asszony is beszéljen róla ...ezt persze ... csak ritkán előforduló - nagyobb darabokkal kell tenni...** Elküldte fiatal kollégájának a Bém sugópéldányát és a német - nyilván ma is meglévő - ügyelői példányt, megjegyezve: "Ezt a Bem et kilehet állítani kisebb arányokban is* az önök arénája éppen alkalmas rá, én a hátulsó részt feltöltettem, most jó szolgálatot teend. Hanem a környéket is föl kell lármázni, a mellékelt gömbölyű litografirozott cédulákkal, azután, jöjjön a vörös, a hetivásárok napján és a vasúti pályaházak csarnokaiban, 101 mindenfelé, végre a nagy kép, színesen." * Foglalkoztatta a színpadkép megörökítésének gondolata. Hem olyan formában — bár ez is ugyancsak hasznos lett volna! -, hogy a díszletterveket albumba gyűjt se, mint kortársa, Witte, az utolsó nagy pest-budai német igazgató tette, hanem a fényképezés, a jelenetfotó álma villant meg képzeletében. Rakodczaynak, aki mint a legtöbb nyomorék,
