Staud Géza: Magyar kastélyszínházak 3. (Színháztörténeti könyvtár 15., Budapest, 1964)
Ez a jegyzék egy jól felszerelt XVIII. századi kullszszaszlnpad képét tükrözi, amely 7 különböző változást /Veränderungen/ tesz lehetővé. A színpadteret kétoldalt kulisszapárok /2, 5» 4, 5 pár kulissza/ határolják, a párhuzamosan felállított kulisszák között "járásokat" hagyva a színészek be és kijárásához. A járásokba néha ajtókat is raktak. A "Wagen zu die Scenen von Holz" nem dlszletszállitó kocsit jelent, mint ahogy Naményi ls értelmezi, hanem a fából készült és éppen ezért nehéz kulisszák tologatására szolgáló, görgőkön mozgatható faszerkezetet /kocsit/, amelynek kerekei kivájt fac satornákban futottak. Ilyen, a kulisszák ki és betolására való, keréken mozgó talpakat ir le Andrea del Pozzo jezsuita építész is Perspectlva pictorum et archl- tectorum cimü 1700-ban megjelent könyvében. A hátteret minden esetben egy, a kulisszák folytatásának ható perspektivikus háttérfüggöny zárta le, amelyet hengerek /Walzen/ segítségével húztak föl és engedtek le. A felső takarás szuffitákkal történt. A színpad belső terében helyezték el az egyes mozgatható diszletdarabokat /Verzatzstücke/, mint pl. síremléket, sziklákat, bokrokat stb. Feltűnő a jegyzékben szereplő világítási felszerelés gazdagsága: a mennyezetről belógatható és felhúzható ötkaru csillárok és a kulisszák mögött elhelyezett nagyszámú ernyős gyertyatartók. A világítás ugyanis gyertyákkal - esetleg mécsesekkel - történt, A megyeri színpad felszerelése tehát Igen korszerű volt és semmiben sem maradt el az egykorú külföldi főúri színházak mögött. Ennek az olasz eredetű s zinpadr end szernek legszebb XVIII. századi példáit a németországi Schwentsingen, a svédországi Drotningholm és a csehországi Krumlov kastélyszínházaiban láthatjuk. A Wesselényi-féle társulat az ajándékozást követően,néhány év múlva Pestre került s 1807-ben a németekkel meg. egyezve, megkezdte rendszeres előadásait a Rondellában, majd később a Hacker-teremben. Ebből a pesti Időszakból, amikor a
