Staud Géza: Magyar kastélyszínházak 3. (Színháztörténeti könyvtár 15., Budapest, 1964)

Második fejezet BATTHYÁNY FÜLÖP GRÓF SZÍNHÁZA HAINBURGBAN A magyar arisztokrácia magánszínházainak tárgyalása folyamán néha át kell lépnünk az ország határain, mert a feudális birtofcrészek Összefüggése és a birtokos főúr személye egységesebb szempontok érvényesítését teszi lehetővé, mintha mereven ragaszkodnánk a politikai határokhoz. Még jobban alátámasztja ennek az eljárásnak a helyességét az a körülmény ls, hogy XVIII. századi főuraink német és francia műveltséget kaptak és Inkább tekinthetők a Habsburg-birodalom főnemeseinek, mint magyar grófoknak és hercegeknek. Ilyen meggondolások alapján tárgyaltuk az előző fejezetben a trautmannsdorf i kerti színházat a magyar főurl színházak között, s ez a szempont érvényesül Hainburg esetében ls, bár egyik sem volt soha magyar terület. A legtöbb magyar színháztörténeti szakmunka meg szokta említeni Batthyány Fülöp gróf /gyakran tévesen herceg/ ha

incur g i kastélyszlnházát. Az egymondatos utalással azonban körülbelül kl is merül mindaz, amit erről a főúri színházról megtudhattunk. Éppen ezért csábitónak Ígérkezett a feladat, hogy a XVIII. század színháztörténetének erre a homályos pontjára némi világosságot deritsünk. HAINBURG A hainburgi uradalom a XVIII. század közepén Bethlen Ádám gróf elsőszülött fia, Bethlen Gábor gróf birtokába került Ehe/enhüli

er Jozefa grófnővel kötöt-t házassága révén. Bethlen Gábor gróf /mh. 1768/ jelentős közéleti pályát futott meg: 1741-ben kamarás, 1744-ben Doboka megye főispánja, 1750-ben az erdélyi kancellária első tanácsosa és az adóügyi