Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)
2. Patachich Ádám püspök latin operája
opera buffa jelenetet,amelyeket Itáliában látott, hogy hangosan fel kellett nevetnem. Azután német szinpadi bohócokat és bolondokat szavalt el, hol mint Hanswurst, hol mint Kasperl, Lipperl ós más efféle vigjátéki figura, amelyeknek akkor még nagy divatjuk volt és mindezt olyan hanghordozással, hogy csodálkoznom kellett azon, miért nem lett inkább szinész. Akkor elárulta nekem, hogy egyszer otthagyta a foglalkozásét és egy vándor színtársulathoz csatlakozott; de kicsapongó, botrányos életük olyan undorral töltötte el, hogy hótat forditott a színpadnak ós visszatért mestérségéhez. Érthető, mennyire örültem annak, hogy ilyen jól használható színésszel erősödtünk. Azokból a bohózatokból, amelyeket valaha Piloti társulatával láttam Schlosshofban, a következő farsangra összetallóztam egy darabot kis dalokkal és a farsang első napján előadtuk. Nicolini kisasszony oly kitűnően játszotta szerepét és Sicca szakács is annyira jó volt, hogy a legfanyaigóbb képüeknek is nevetniök kellett. A vidám darab annyira megnyerte a hallgatóság tetszését, hogy vasárnaponként, amikor is minden alkalommal színházi előadást tartottunk, vágyakozva gondoltak erre. A püspök születésnapjára a Frau Sybilla trinkt keinen Wein és a Das Reich der Toten cimü két régi darabból összeállítottam egy ujat. Ezt megismételtük farsang napján, ami nemsokára beköszöntött. A következő hétfőn a püspök háza népének bált rendezett, amire a nagyváradi nemeseket is meghívták. Onnan persze nem ugy jöttem el, ahogy oda mentem. De véleményem szerint a legjobb, ha efölött röviden tovasiklunk." « Az önéletrajzb an itt egy jelentéktelen szerelmi epizód terjengős elbeszélése következik öt nyomtatott oldalon keresztül. Mivel ennek a résznek semmiféle zene- vagy színháztörténeti vonatkozása nincs, fordításban nem közöltük.
